kedd

A nukleáris energiatermelés hatásai Franciaországban



A központosított francia rendszer

Franciaország például, amelynek kormányzati rendszere nagymértékben centralizált, természetesen az energiaellátás problémáját is igyekezett mindig központosított módon megoldani. Az atomenergia a fentről lefelé irányuló döntési mechanizmus logikus választása volt, és annak az eredménye, hogy a központi politika részéről teljes mértékben hiányzott a hajlandóság arra, hogy az energiaügyekkel kapcsolatos döntési jogokat megossza a regionális vagy helyi kormányzatokkal. Az állam által támogatott nukleáris iparág úthengerként döngölte földbe az energiaipar kis és közepes szereplőit, amelyek új és megújuló energiaforrásokat próbáltak volna fejleszteni. A hatékonyság fejlesztését célzó kezdeményezéseket is gyakran elfojtották. Az 1980-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az állami szolgáltató, az EDF jócskán túllőtt a célon (16 erőmű megrendelésével). Szétbombázta az Energiahatékonysági Hatóságot, az EDF pedig két stratégiai döntést hozott: hosszú távú elektromos áram export szerződéseket kötött, és az széles körben promótálni kezdte az elektromos fűtést és vízmelegítést. Ez a stratégia az energiahatékonyság és a megújuló energiák fejlesztésének legnagyobb korlátja lett Franciaországban. Épületek százezreit építették meg kémény nélkül, ezzel megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy az elektromos fűtés helyett alacsony költségen, kevésbé pazarló és szennyező fűtési módra váltsanak. Az utóbbi években a tendencia tovább romlott, és már az új építésű francia otthonok 75%-ában elektromos fűtés van. Néha a városokban kiépített új fűtéshálózatok már meg sem próbálják az elektromos fűtésű épületeket bekapcsolni a rendszerükbe, mert aránytalanul nagynak érzik a befektetési költségeket. Az elektromos áram széleskörű – a francia lakossági energiafogyasztás csaknem felét kitevő – fűtési felhasználásának másik mellékhatása a téli maximális fogyasztás látványos megemelkedése, amely már meghaladja a legkisebb terhelésű nyári nap háromszorosát. Az eredmény a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelési célra történő hasznosításának jelentős emelkedése (kb. 25% 1990 óta), negyvenéves, olajtüzelésű erőművek újraindítása, és az elektromos áram növekvő mértékű importja, amely elsősorban Németországból származó, széntermelésű áramot jelent. Sőt, 2010 januárjában Franciaország az elektromos áram nettó importőre volt – ami az utóbbi 27 évben másodszorra fordult elő (az első eset 2009 októbere volt). Az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások használatát célzó erőfeszítések továbbra is gyerekcipőben járnak az országban. A fentiekből következően az egy főre eső elektromos áram fogyasztás sokkal magasabb, mint az EU átlag, vagy mint pl. Olaszországé, amely a csernobili katasztrófa után felhagyott az atomenergia használatával. Spanyolország 2008-ban több szélerőmű kapacitást létesített (4600 MW), mint amennyit Franciaország 2007-ig összesen (4060 MW). Az elgondolás, amely szerint a francia nukleáris rendszer a gazdaság alacsony széntartalmához vezetett, téves. Ahogy a francia kormány által közzétett új számok mutatják, figyelembe véve az importált áruk nettó széntartalmát (és levonva az exportált áruk széntartalmát) az egy főre eső üvegházhatású gáz kibocsátás (2005) 8,7 tonnáról 12 t CO2-nak megfelelő mértékre emelkedett, és ezzel majdnem ugyanolyan értéket mutat, mint a szén-alapú Németország. Franciaország súlyos kereskedelmi hiánnyal küzd, míg Németország a világ vezető export nemzete volt egészen 2009-ig, amikor is Kína került az élre.

Forrás: Heinrich Böll Foundation: Nuclear Power vs. Energy Efficiency+Renewables? (2010)
A kiadvány letölthető angol nyelven innen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése