Az atomenergia-mentes társadalom hamarosan valóság lehet

Napjainkban már nincs áramtermelő atomreaktor Japán nyugati részében. Az ország keleti részében található fennmaradó két reaktort pedig hamarosan bezárják karbantartás miatt.

Ha a jelenlegi helyzet májusig fennmarad, Japán áramellátásához egyetlen atomreaktor sem fog hozzájárulni.
Eddig azoban még nem lépett fel áramhiány, mivel a kereslet-kínálat kiegyenlített volt. A fűtésszezon végének közeledtével még inkább növekedni fog az energiafelesleg.

A tavalyi, március 11-i katasztrófa óta eltelt közel egy év alatt a közvélemény hozzáállása az energia felhalmozásához érezhetően megváltozott; a passzív „muszáj” attitűd irányából elmozdult a „valamit tenni kellene” irányába. Ez a fajta pozitív hozzáállás az energiatakarékossághoz mind az üzleti szférában, mind pedig a háztartások körében terjedőben van. A tavalyi évben bebizonyosodott, hogy a legjobb erőforrás az energiatakarékosság lehet.
Az áramellátó rendszer feszített tempóban üzemel, naftalinszagú/leselejtezett termikus hőerőműveket állítanak szolgálatba, hogy pótolják az atomerőművek révén kiesett energiamennyiséget. Tagadhatatlan, hogy az energiahiány miatti aggodalmak némiképp hatással vannak a gazdaság aktivitására is.
Mindezek ellenére az energiafelhasználás csökkentésére tett erőfeszítések nem fogják vissza a gazdaságot, és nem okoznak komoly fennakadást a mindennapi életben. Mi több, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy kialakulóban van egy olyan stratégia, mely lefekteti a gazdasági megújulás alapjait azzal, hogy megreformálja az energiatakarékosság gazdasági és társadalmi rendszerét.

Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy valóban szüksége volt-e Japánnak ötvennégy atomreaktorra.

Az atommentes társadalom képe egyre életszerűbbé válik

Tavaly júliusi vezércikkünkben felvázoltuk a képét egy atomenergia-mentes társadalomnak. Ebben a cikkben azt állítottuk, hogy Japánnak módja lenne húsz-harminc év alatt megszabadulnia az atomenergiától.
Tekintetbe véve a tényt, miszerint a tavaly augusztusi keresleti csúcsot is sikerült tizenkét-tizenhat reaktor bevonásával kielégíteni, azt mondhatjuk, hogy a fentebbi vízió korábban is teljesülhet.
Az energiaellátásról és keresletről szóló hasonló tények és feltételezések a kormány energiapolitikájának megváltozását kellene eredményezniük. Ez pedig annak a felismerése lenne, hogy nem kell csak azért reaktorokat alkalmazni, mert biztonságosnak mondják őket. Elég lenne csak annyi reaktort működtetni, amennyire valóban szükség van.
A közvélemény figyelmének központjában jelenleg a fukusimai prefektúra területén fekvő Oi nukleáris erőmű hármas és négyes reaktorának újraindítása áll, melyeket a Kansai Electric Power Co. üzemeltet. A két reaktor üzemen kívül volt, mióta biztonsági ellenőrzésre bezárták őket.
A Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség (NISA) átnézte a két reaktor tűréstesztjei alapján készült előzetes értékeléseket, melyeket az erőmű nyújtott be. A beszámolókat „megfelelőnek” tartották.
A kormány által elvárt tűréstesztek - melyek a használaton kívül álló reaktorok újra üzembe helyezésének feltételei -, azonban csak a fontosabb berendezésekre és létesítményekre vonatkoznak, nem pedig a nukleáris erőművek egészére. Ezek a biztonsági tesztek számolnak a nagyobb földrengések és cunamik okozta vészhelyzetekkel, az egyéb tényezőkkel – mint például a tűz okozta veszélyekkel - azonban nem.
A NISA által adott „megfelelő” besorolás tehát nem garantálja az ilyen létesítmények biztonságát, csupán annyit jelöl, hogy a teszteknél alkalmazott számítások helyesek.
Az újra üzembeállításról meghozandó döntésnél tehát elsősorban az kellene biztosítani, hogy a fukusimai nukleáris balesetből levont tanulságokat alkalmazni fogják majd a biztonsági előírásokban és a katasztrófa megelőzésben.Létfontosságú lenne egy jobban működő kríziskezelő rendszer felállítása is, mely biztosítja, hogy váratlan esemény beköveztekor a legmegfelelőbb intézkedéseket foganatosítják a károk mérséklésére.
Ez a folyamat azonban időigényes, a nyári csúcsszezon előtt nem ér a végére. Ha valószínűsíthető, hogy áramhiány lesz nyáron, néhány reaktort munkába kell majd állítani, megfelelően.az előzetes biztonsági intézkedéseknek
Ezt azonban csak akkor szabad megengedni, ha biztosra vehető, hogy az illetékesek megfelelően felmérték és számításba is vették a más forrásokból és az energia megtakarításából származó lehetséges energiakészleteket.

Az erőművek szeretnék visszaállítani az eredeti állapotokat

Az energiatermelő létesítmények kampánya, mely a fukusimai egyes számú reaktor balesete utáni áramhiányra hívta fel a figyelmet, immár teljesen elszakadt a valóságtól.
Az áramszolgáltatásért felelős vállalatoknak természetesen be kell magukat biztosítaniuk a váratlanul bekövetkező helyzetekre, de nagyon sok japán úgy gondolja, hogy az energiaipar csupán a saját érdekeit szem előtt tartva próbálja meg újraindíttatni a reaktorokat, sorjában egymás után, legelsőként az Oi atomerőművéit.
Az erőművek érvelése azonban egyhamar nem győzi meg a gyanakvó közvéleményt.
Hogy a reaktorok működtetéséhez elnyerje a nagyközönség támogatását, a kormánynak legalább azt meg kell ígérnie, hogy a lehető legkevesebb reaktort indítják újra – még abban az esetben is, ha bebizonyosodik, hogy a nyári energiaszükséglet kielégítéséhez elengedhetetlen az atomenergia bevonása.

Hány reaktort indítanak majd újra? Esetleg egyet sem? Milyen hatással lesznek az újraindítások az ország gazdaságára és társadalmára? Hogyan fog változni az áramszolgáltatás díja az elkövetkezendő hónapokban?
Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és be kell építeni azokba a közép- és hosszútávú tervekbe, melyek az atomenergia-mentes jövőt vázolják fel.
Legfontosabb az, hogy észben tartsuk: nem a már egyszer leállított reaktorok újra üzembe helyezése a cél, hanem a reaktorok leállítása.
A legfontosabb teendő, hogy új nukleáris biztonsági szabványokat állítsanak fel és egy olyan keretrendszert, mely segítségével krízishelyzetben is cselekedhetünk és megelőzhetjük a katasztrófákat.
Azután a még meglévő reaktorok osztályozása jön kockázati értékük alapján, majd el lehet döntenünk, hogy melyektől kell megszabadulni örökre.
Mindeközben folyamatosan szem előtt kell tartani a katasztrófa megelőzési és kitelepítési költségeket, melyeket oly sokáig nem vettek figyelembe.
Vannak olyan döntések, amelyeket most is meg lehet hozni, ilyen például az elöregedett reaktorok leszerelése. Jelenleg Japánban tizenkilenc olyan reaktor van, melyek kora meghaladja a harminc évet. Ezek között szerepel a fukusimai egyes reaktor is. Három másik reaktor életkora pedig már a negyven évet is meghaladta.
Komoly alapja van annak, hogy ezeket az elöregedett reaktorokat minden további, részletes biztonsági átvizsgálás nélkül bezárják. Ez a megközelítés az úgynevezett „elővigyázatossági elv”, melyre Európában és a világ egyéb részein is nagyon odafigyelnek.

Szembenézés a nukleáris veszéllyel

Évközi jelentésében a kormány által megbízott vizsgálóbizottság a fukusimai reaktorolvadás ügyén a paradigmaváltás szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy a hasonló csapásokat megelőzhetőek és megfelelően kezelhetőek legyenek.
Hogy ez valóra válhasson, szembesülni kellene végre a valósággal, miszerint az atomenergia termelése eredendően veszélyes. Ezidáig az áramszolgáltatók, a politikusok és a szakértők szemet hunytak efelett a valóság felett.
Ez a fajta hozzáállás teremtette meg az atomenergia biztonságosságának mítoszát. Ennek tudható be az is, hogy a fukusimai katasztrófa bekövetkezte után nem indult konstruktív párbeszéd a nukleáris energiatermelést támogató és az azt ellenző csoportok között.
Annak érdekében, hogy nemzeti egyetértés szülessék az atomenergia-mentes jövőről, új vitafolyamot kell indítani mindenkori szem előtt tartva azt, hogy az atomenergia veszélyes.

-- Asahi Shimbun, 2012. február 27.

Az eredeti cikk megtalálható itt.